Nem vagyunk jóban, én és a világ

A gyerekorvosnál kezdődött, ahol hirtelen és váratlanul nekem szegezték a kérdés, hogy milyen fakultatív oltásokat szeretnék a gyereknek. Még szerencse, hogy fél évvel ezelőtt egyszer már átgondoltam a kérdést és mondtam, hogy köszönöm, semmit. (Nem könnyű egy ilyen döntést meghozni. Fülinek a legjobbat szeretném, viszont nem vagyok meggyőződve a fakultatív szurik szükségességéről. Közben meg ott motoszkál a fejemben, hogy talán nem véletlen, hogy sok anyukat beadatja.) Ezután rögtön megkaptam, hogy a gyerek szereti a Kubut, mert hogy sárga az orra. Rögtön kikértem magamnak, hogy Kubut nem iszik, csak répát, batátát, sütőtököt és sárgabarackot eszik, mert nem lehet minden nap töltött paprikát enni. (Azóta nézgetem különböző fényekben, hogy mennyire sárga. Szerintem, nem sárga.) A következő sokkot a bébikaja vásálásakor kaptam. 249 Ft-ról 349 Ft-ra emelték még a alma-szőlőt is, amit a Füli nagyon szeret. Amúgy is csak vésztartaléknak akartam venni bébikaját, hiszen nyár van, de olyan mérges lettem, hogy nem vettem. Na ekkor hazajöttünk.

Füles éppen a csipketerítőket szerezte meg és szórja szét a lakásban, illetve megszerezte a tiltott könyvet. Érdekes, hogy már most vannak kedvencei. Leginkább a vékony lapos könyveket szereti. A babakönyvekhez ő már nagy, gondolja, gondolom. Egyébként 8900 g-mal mérlegelt és 73 cm magasnak mondták, de 6 kéz kellett a nyugalmi állapot eléréséhez. Egyébként folyamatosan bővülő rajongóköre van. Minden nőre mosolyog. Szerencsére rám is.