negyven kettő kilenc

Lecsaptak ránk az évfordulók. Vasárnap a pasim 40 éves lett. Azt mondta, hogy csak addig vagyok ilyen vidám, amíg én és a fiam együtt fiatalabbak vagyunk nála. Főzött paellát, nagyon jól főzi. 

Tegnap volt a második házassági évfordulónk, ahogy ígérte, kaptam két szál rózsát.

Ma Őfülséges 9 hónapos. Minden napra tartogat apró új trükköket. A mai, hogy még mindig alszik. Tegnap pedig felállt az etetőszékénél, majd átoldalazott az asztalhoz, átkapaszkodott és próbálta elérni az asztal tetején az ollót, poharakat és egyéb kincseket. A gyerek hallása remek, már tudja, hogy ő Zsombor, de amikor lelkesen elindul világot felfedezni (a játszószőnyeg a sok játékkel nem túl izgalmas, de a polcon a mappáim, az apja számítógépe, a kis gurulós asztal, a konyhai küszöb, mind-mind felfedezésre vár) és szólok neki, hogy Zsombor, arra nem szabad menned, akkor meg se hallja, csak mászik befelé fordított tenyérrel, mint egy varánusz.

Kedvenc játéka lett a Zsomboros tábla. Először el kell sorolni az állatokat, tigris, víziló, zebra, kiscsirke, lufi, béka, felhő, méhecske, majd elolvasni a nevét, hogy Zsombor. A nevénél már szégyellősen mosolyog. Ezután pedig szertartásosan következnek a falra festett színes halak és az ő simogatásuk.