Vegyesfelvágott

Tomi segítségével elkészült az egyik kedvenc projektem: a városi égszelet film. Egyébként a hét eleje megint fertőtlenítőszagban telik. Hétfőn voltunk vese uh-n Zsombival, akinek még van egy pici lyuk a veséjén, de nem gond, majd ősz elején kell ismét menni. Ma én voltam a pajzsmirigy ambulancián. Előkerült megint a PCOS és a jónevű Hashimoto-thyreoditis, vettek vért, néznek mindenfélét, két hét múlva újabb jelenésem van. És hogy a nap egészen kerek legyen, délután még elrohantam a gyerekorvoshoz is. A fiam ugyanis egész nap aludt, bágyadtan feküldt, olykor fájdalmasan felsírt és csatakosra izzadt. A doki és a védőnő megnyugtatott, lehet, hogy beteg lesz, de most még nem az. Kicsit megnyugodtam, de sűrűn nézegettem, vesz-e levegőt és kézzel nézegettem a lázát. A pasimmal hazahozattam az infrás hőmérőt, alaplapokhoz vette vagy mifene, de a gyerek úgy se mutatott lázat, viszont egészen pontos képem van egyes női és férfi testrészek hőmérsékletét illetően.

Tegnap még akartam írni egy olyan bejegyzést, ami úgy kezdődött volna, hogy felhasadt bőrömön ömlik a keserűség, de lassan feldolgozom, amit történt, és lassan kiáll belőlem a karó. Nevetséges, hogy egy lényegtelennek tűnő apróság, milyen lavinát indíthat. Magamon kívül vagyok. Így védekezem. Távolról és érzelemmentesen nézem magamat és magunkat.

Megnéztem Kepes filmjét Eduardo Rózsa-Flores-ről. Jól felkavarta a gondolataimat. Már amikor először láttam a képeket a vérbefagyott holttestekről, éreztem, érzékeny téma lesz ez számomra, a családfelállításom továbbfűzése...