A semmi természete

Tudom, hogy vaskos közhely, de egyszerűen nem megy ki a fejemből a Benjamin Button egyik mondata. Életünket a lehetőségek határozzák meg, a kihagyott lehetőségek is. Közben pedig azt érzem, hogy a végzett elszabadult acélgolyók formájában utat tör magának, ha nem ott, ahol először látszott, akkor egy másik váratlan helyen. Jobb pillanataimban bízom a Nagy Tervben, rosszabbakban pedig többet szeretnék látni a "útból."

Ma csodás a hold. Már fent volt, amikor hazaértünk, sőt már átért a háztetőkön és a hálószobában látszik. Pár napja beszélgetünk arról a pasimmal, helyesebben ő mesél arról, hogy az arany a csillagokban jön létre. Eddig is imádtam a jegygyűrűmet, de most még jobban. Aztán ahogy erről a csillagporos dologról beszélgettünk, odáig jutottunk, hogy minden, mi magunk is csillagporból vagyunk. Tetszik ez a gondolat. Az is tetszik, hogy a neutrínók átesnek a földön. A bogár könnyen talál utat a telepített erdőben, az elefánt már az elején elakad.

George pedig egy acélelefánt, ami ha nem talál utat, hát vág magának.

A semmi, ami most történik velem, csak látszólagos. Jó dolgok vannak születőben, csak a legtöbbről babonából addig nem beszélek, amíg meg nem született (vagy meg nem jelent).