Régi-új ízek

Vettem madársalátát. Nem meglepetés, mert amióta Németországban kóstoltam és tudok egy-két üzletet, ahol lehet kapni, rendszeresen veszek. A meglepetés akkor ért, amikor anyu meglátta a dobozt. Úgy csillogott a szeme, mint egy kisgyereknek, és már mesélte is. Gyerekkorában a nagymamája szedett neki ilyen salátát és azóta nem is evett. Egyébként a nagyija a birs és naspolya fa alatt "nevelte" az apró salátákat. Más történet, de a madársalátához tartozik, hogy a francia öregek valerianellanak hívják.

Egyébként ma a gasztronómia csúcsaira törtem, és megállapítottam, hogy remek dolog magyarnak lenni, mert a rendes pörkölt és a töltött paprika ugyanolyan finom, mint a rucolából, málnából, balzsamecetből és kecsekesajtból összeállított salátával.

Vacsorára viszont tejfölös tojáslevest főztem. (Megint egy életemben első, de rendszeresítem.) Hagyma nem volt itthon, ezért a hagyma aprítását és dinsztelését kihagytam, de nem is hiányzott a végeredményből. Kevés olajon kevés liszttel rántást készítettem, felöntöttem (1 liter) vízzel és amíg felforrt, sóval, sok őrölt köménnyel, kevés piros paprikával, egy kiskanál szárított zöldségmixszel és egy babérlevéllel fűszereztem. Főztem 10-12 percig, hozzáadtam egy fél apróra vágott chilit, majd kivettem a babérlevelet és a levesbe csorgattam két felvert tojás. (A tojásokat akár egészbe is bele lehetne tenni...) Ezután két evőkanál tejfölt és fél citrom levét kevertem hozzá, és tálaláskor fokhagymás krutont tettem a tetejére.