Hello hajnal!

Rettentően félek, hogy elkiabálom, de muszáj leírnom. Zsombor az éjszaka úgy kilenctől aludt reggel hatig, igaz háromkor kicsit nyüszögött és csukott szemmel utalt arra, hogy ő egy éhező kisgyerek, de ránéztem, betakargattam és aludtunk tovább. Sőt, most is visszaaludt, jóllakottan, boldog mosollyal. A nagy éjszakai alvásnak megvolt az eredménye. Kipihent vagyok és tejem, mint a tenger.

Már nem is emlékszem, Cafatmafat mikor aludta át utoljára az éjszakát. Az utóbbi napokban háromkor és hatkor is kelt enni, én meg olyan voltam, mint a tavaszi légy, mert egy előtt ritkán kerültem ágyba.

És az még semmi, hogy átaludta az éjszakát, hogy a legboldogabb mosollyal fogadott hatkor az ágyánál, de kaja után a vállamon böfögött egy férfiasat, majd elaludt. Úgy bújt hozzám, mint újszülött korában és én halálosan boldog voltam.

Életemben nem keltem még soha ilyen boldogan hatkor.