Idén 33 éves leszek

Hülyeség ez az új év-új élet mondakör, de láttam magamról egy videofelvételt és szembesülnöm kellett a kegyetlen igazsággal - amit a ruháim eddig is mutattak és amire már azt se fogadom el mentségként, hogy Cafat még mindig belőlem táplálkozik -, miszerint pont az a kövér nő vagyok, aki sohasem akartam lenni. Nincs több türelem se magammal, se a derékbőségemmel szemben. Egyszer már voltam ilyen kövér, azután megfogadtam, hogy soha többet, most meg... (Na jó, akkor nem született gyerekem.)

Néhány hete fedeztem fel, hogy még csak 32 éves vagyok, mert akkor már annyira a 2009-es évben jártak a gondolataim, hogy automatikusan ráálltam a 33-ra.

Alig indult el ez az év, de már túl vagyok eddig anyaságom legnagyobb válságán. Történt ugyanis, hogy a fiam hisztizett és semmi tudatosságot sem mutattam, de szerencsére a pasim kezébe vette a dolgokat, én meg elmenekültem a fürdőszobába.

Már majdnem azt írtam, hogy erre az évre alig van tervem, de akkor elkezdtem felsorolni: sokat írni, Zsombort türelemmel, szeretettel, okosan nevelni, látni a tengert, elmenni a hegyekbe, jól megünnepelni a pasim szülinapját, 38-as* ruhát hordani, gyűjteni sok pénzt a házra, év végére teherbe esni, legalább 20 könyvet elolvasni (+ a gyerekkönyvek), jövő karácsonyra képeslapokat küldeni...

*D hosszas agitálására megelégszem a 40-es ruhákkal is...