Pici visszatekintő és sok mostani élmény

Egy évvel ezelőtt még nem tudtam, de gyanús volt, talán terhes vagyok. Holnap lesz egy éve, hogy a teszt két csíkot mutatott. A mai napig mosolygok ezen az emléken.

Pici fiam egyre nagyobb kópé. Tegnap volt mérlegelés: 7220 g. A rendelő várójában egy boldog apuka - mentségére legyen, hogy törte a magyart -, lekövérezte a gyerekem. Természetesen kikértem magamnak, megvédtem a fiam és vérig sértődtem. Nem csak az anyai szívem látja tökéletesnek a Pocót, hanem a gyerekorvos is, sőt amikor tanácsadásra megyünk, minden nőci összeszalad, hogy megnézze és minden egyes alkalommal kifejtik, "olyan gyönyörű, mint egy kislány".

Nagyfranc ma egészen bágyadt, bár most éppen azon ügyködik, hogy magára húzza a játszószőnyeg íveit. Korábban torkon szúrta magát a mutatóujjával, de ehhez már hozzászoktunk, ugyanis a kölyök következetesen ragaszkodik az ujjszopáshoz és azon belül is kitart a mutatóujjánál, ami néha ilyen balesetekhez vezet.

Tegnap pelenkázás közben megfigyeltem, amint megfigyeli az orrszívó csövét - egyébként nagyon sok mindent megfigyel mostanság -, majd határozott mozdulattal megragadja - nem csak kalimpál a kezével és megfogja, ami beleakad, hanem határozottan kinyújtja a kezét és megfogja a csövet -, kicsit mozgatja, majd a szája fel húzza. Megnyalja, majd elengedi, a "nem ehető, nem kell" arckifejezéssel.

A bágyadtság egyetlen előnye, hogy a világ felfedezésébe olykor kis szünetet iktat a kölyök és  helyette a mellkasomon szuszog. Úgy mint a kórházban. Engem meg megszáll a nyugalom és a világ végéig tudnék ülni a(z egyébként rohadt) kanapén, amíg a fiam úgy ölel, mintha én lennék a világ meg a minden.