Aki életet ad, halált is ad

Amióta megszületett a fiam egészen megváltozott a viszonyom a halállal. Eddig saját halálom nem nagyon érdekelt, jöttem, amikor lehetett, megyek, amikor mennem kell, nincs ezen sok gondolkodni való. Most viszont szinte minden nap azért imádkozom (Georgehoz), hogy addig hagyjon élni, amíg a fiam és leendő gyermekeim felnőnek, elindulnak az életben és már nem félnek egyedül szembeszállni se a széllel, se a sorssal. Minap hajszálon múlt, hogy nem csapott el minket, engem meg a pasim, egy szabálytalanul előző autó. Éppen szálltunk ki az autóból, nem irányítottuk az eseményeket, csak néztük, volt nagy dudálás meg szívdobogás, a fiam közben nyugodtan szunyókált a kocsiban. Az eset nem javított lelkivilágomon.

Arra nem is gondolok, hogy Zsombival is történhet valami. Persze, az összes hülye filmben eltűnik egy kölyök, vagy társai addig szerkírozzák, amíg már nem akar élni, vagy jön egy nemnormális idióta és belelő a tömegbe. És ha ennyi kínzás nem lenne elég a lelkemnek, akkor rádöbbenek, hogy a gyilkosnak is volt anyja és neki a saját fia a legfontosabb.

Mondtam, hogy táncolunk néha a fiammal. Ma az jutott eszembe, hogy az esküvőjén, amikor majd táncolok vele, biztosan bőgni fogok. Már a gondolatra bőgtem.

Aztán volt mellbevágó, amitől el kellene szakadnom, de nem tudok. Megint az történt, ami nem olyan nagyon régen, hogy a hírekben hallott tragédia, személyessé vált. Nem csak egy férfi és nem csak egy gyermek halt meg a balesetben, hanem "kicsit ismerős" emberek, akiknek ismerem a vonásait, tudom, mit szeretnek, hogyan mosolyognak, szeretnek pocsolyába mezítláb mászkálni. Az anya fájdalma pedig szíven szúr és vastag heget hagy a lelkemen.

Kiszámíthatatlan a sorskerék. Én is lehetnék a helyében. Már a gondolatra, érzem, kiüresedik a világ. Tovább élni csak a többi gyerek miatt tudnék. Feldolgozni sohasem.

Az ólálkodó halál. Hogy dögölne meg.

A női sors gyönyörűséges szörnyűsége, hogy aki életet ad, halált is ad. A madzag egyik végén ott a születés, a másikon a "távozás". Az élet rendje, hogy a gyerekek temetik el a szüleiket, amikor már nekik is vannak gyerekeik. Ha diktátor leszek, ezt bevezetem, és nem érdekel a karma meg a sors és egyéb úri huncutság.