Hé, Hékalvó! Aludjál csak...

Zsombi fél hat óta húzza a lóbőrt és nem mutatja jelét, hogy rettentő és kínzó éhség zavarná álmát.

Eddig azért nem feküdtem le, mert "úgyis mindjárt felébred", most pedig azért nem merek, mert "most már biztos, hogy fel fog ébredni", de számolok azzal is, hogy életében először átalussza az éjszakát. Én meg örömömben átvirrasztom. Eddig mosogattam, képet nyomtattam, mosást készítettem elő, lefolyót szereltünk az urammal (áramoljon a csí, mint a fene), most majd betűláncokat fűzök és mosogatok még egyet, kisikálom a kádat, porszívózni nem merek, pedig nagyon kellene, így a linzerkarika készítésével kacérkodom. Szigorúan nagymamám receptje alapján.

Zsombi egyébként szukifej. A nagy könyvben megénekelt "játékokat megfog és szájához húz" mozdulatsort nem csinálja, de ébredés után nyújtózkodik, mint a nagyok. Karok a fül mellett egyenesen, kéz ökölben. Lábujjait, amelyek most olyan baltás formát mutatnak, mint az enyémek, még nem tudja a szájához emelni, de a gyertya már tökéletesen megy.

8 nap múlva lesz 3 hónapos, de olyan hosszú, hogy a 3-6 hónapos (68-as) ruhák éppen jók rá.