Körömlakk és egyéb rigolyák

Pirosra lakkoztam a körmeimet. Nem csak azért van örülés, mert az alvási időmből ki tudtam szakítani egy körömvágásnyi, -lakkozásnyi és száradásnyi időt, és nőcisebbnek érzem magam, hanem azért is, mert megint gyártják a kedvenc körömlakkom. Én vagyok az a nő, akinek legalább 6 körömlakkja van itthon, de mindegyik ugyanaz a márka, ugyanaz a sötétpiros. A körömlakkok feltorlódását pedig az okozza, hogyha félig üres az üvegcse, nem tudom szépen felkenni, és veszek egy újat, viszont a félig tele körömlakkokat csak 10 év után nem sajnálom kidobni, addig pedig valamiféle csodában bízom. A sötétpiros körömlakk viszont nem a kedvencem, hanem a kínálatból a legvállalhatóbb. A kedvenc körömlakkszínem a selymes fényű mélypiros, amit 12 év után (számoltam a napokat) most tudtam újra venni. Sajnos, nem lehet egy életnyi mennyiséget felhalmozni belőle, pedig az nagyon megnyugtató érzés lenne.