Holnap nyolc hetes

Alig néhány napnak tűnik ez a majdnem két hónap. Én már most nem tudom felidézni, hogy milyen volt, amikor megszületett. Észrevétlenül változott. Minden nap egy kicsit, és én észre se vettem igazán, csak azt, hogy nagyobb ruha kell neki, keze és combja húsosabb lett, és egészen határozott gyerektokát növesztett. 5890 g. Mindig megnevettet, amikor előadja a pocokvércsét, viszont amikor kacag, megáll a világ. Finoman végighúzom álla alatt az ujjam és kacag. És úgy tud nézni, hogy abba bele kell halni. Ja, és válogatás nélkül csajozik. Minden korosztály érdekli és "vizslaszemeivel" mindegyiket meghódítja. Egyre többet alszik éjszaka, egyre kevesebbet nappal, a babakocsizást elrontottam, mert ha megáll a kocsi, akkor szemrehányóan kinyitja a szemét, rám néz és tekintetével tudatja, most az a dolgom, hogy toljam őt. A kiságyban csak hason szeret aludni. Egyre ügyesebben kúszik, ma reggel majdnem lefejelte a rácsot, centik választották el. Szeretem, ha hozzám bújik és úgy alszik. Amikor alszik és én fent vagyok, többször ellenőrzöm, hogy lélegzik-e. Orra elé dugom az ujjam és ha nem érzem elég határozottan a meleg levegőt, akkor óvatosan benyúlok a takaró alá, hátára teszem a kezem és figyelek. Annyit forgatja alvás közben a fejét, hogy kibolyhosította a pelenkát. Megvisel, ha sír és már egy-egy könnycseppet is kicsikart magából. Álmában olykor fájdalmasan sírdogál, éveket adnék az életemből, ha ez elmúlna, álmában olykor szopizik egy kicsit és olyankor egészen viccesen cuppog. A fürdetés a pasim kiváltsága és az esti öltöztetés is. Nekem a tisztes fürdőlepedő hordozó szerep jut, meg előkészítem a ruháit, a kiságyat és a D-vitamint. Fürdés után amint fején a sapka - igen, sapkában eszik - vagy előtte a partedli, boldogan kalimpál a kezével, tudja, hogy kajaosztás. Olykor keservesen felsír és én nem tudom, hogy olyankor mi a baja és ezt az érzést utálom, csak azzal nyugtatom magam, hogy még sohasem maradt úgy. Sokat ölelgetem, puszilgatom és napjában ezerszer elmondom neki, hogy mennyire szeretem. Egyébként is sokat dumálok hozzá. Már az utcán is és már észre se veszem, hogy az emberek furcsán néznek, hogy beszélek hozzá, hogy hova megyünk, mit csinálunk és ilyenek. Szoktunk beszélgetni. Én hosszan mondm a magánhangzókat, Zsombi meg megpróbálja úgy formálni az ajkait, ahogy tőlem látta, most az ooooooóóót szereti a legjobban. 30 db saját jogú könyve van. A haja még mindig nagy és mindig kócos, de ha lefésülöm, akkor icipici diktátor. Inkább legyen kópé. Nem is értem, hogy miért aggódtam a pelenkázás miatt. 10-15 percig elszórakoztatja magát a csibekezű tehénnel, de szivesebben figyel minket és a szobát. Kaptunk kölcsön pihenőszéket, bármelyik török basát taníthatná. Szeretem, ha 2-3 órára valaki vigyáz rá, a múltkor is elrohantam kozmetikushoz és jót tett, az arcomnak és a lelkemnek is.

Tegnapelőtt reggel a pasim odahajolt az éppen táplálkozó fiúnkhoz és félhangosan megjegyezte:
- Zsombi, tudod, mindketten ugyanazt a nőt szeretjük.