Jövőre, veled, ugyanitt...

A végletek embere vagyok. Vagy gyümölcsön, sütőtök krémlevesen és a közeli biobolt rántott, feta sajttal töltött palacsintáján élek, vagy hirtelen felindulásból a gasztronómia csúcsait veszélyeztetem. Mivel tegnap családilag megkívántuk a sült csirkét és rendes feleség vagyok, nem volt kérdés, mi lesz a mai vacsora. A csirke alsó combokat (felsőt akartam venni, de keveset aludtam és ilyenkor félrebeszélek) tűzálló tálba sorakoztattam. Megsóztam, megborsoztam és megszórtam jó sok, frissen reszelt szerecsendióval. Öntöttem a combok alá 1 dl mustot* és ez volt a legjobb ötletem a mai nap során. 30 percig lefedve, majd további 30 percig anélkül sütöttem. Sajnos, ez volt az idei szüret utolsó mustadagja, így az ismétlésre egy évet várni kell.

*Apa szűrte nekem, anya pedig elhozta. Nem is emlékszem, hogy volt olyan év, mint az idei, amikor nem szüreteltem.