| |
2008. október 11., szombat
|
A bogaras nő - 347. fejezet
George humorán igen gyakran kacagok. Ezen a szombat délelőttön a fiam
volt a legfiatalabb a galériában, és gyanítom, 6 hetes vénségével, a
kiállítás egész ideje alatt a legfiatalabb látogató. (Békésen aludt a festmények "árnyékában".) És hiába akartam csak egy kicsit kikapcsolni a főállású anyuka üzemmódból, igen nagy feltűnést keltettünk. Kezdődött a bejáratnál, ahol becsíptem az ujjam, miközben a figyelmeztető feliratot olvastam arról, hogy a kedves látogató vigyázzon az ajtóval, majd megállapítottam, hogy a babakocsi nem fér be a bejárati ajtón (pedig az egyik legkisebb babakocsi a miénk, mert a lifthez méreteztük) és már-már feladtam, hogy bemegyek, de jött egy ember és kinyitotta az ajtó másik szárnyát is. Ezután bármelyik képnél álltam meg, a babakocsi sohasem volt jó helyen, viszont mindenki nagyon kedvesen mosolygott az alvó fiamra meg rám. A kedvencem az a bácsi volt, aki igen komoly vásárló benyomását keltette: látszott rajta hogy tehetős férfi, komolyan nézegette a festményeket, jegyzetelt és magában motyogott, de olyan előzékenyen bánt velem, a kibiccel, mintha az anyakirálynő lennék.
|
#
17:00 -
vackor - szőke nő -
Myreille
|
|
|
