152-es tétel

A bevásárlást összekötöttem egy kis galériázással. Megnéztem a Kieselbach Galéria aukciós kiállítását és gondolatban elköltöttem rengeteg pénzt. Íme a kedvenceim, ha már a falamon nem lehetnek:

Bortnyik Sándor - Lámpagyújtó (1921)

Fehér László - Nap, folyó, ember (1991)

Gyarmaty Tihamér - Elmozdulások és struktúrák (1979)

Galambos Tamás - Vegetáció (1990)

Friedmann Endre - Világgá megyek (1962)

Barta István - Art deco nő (1937)

Mácsai István - Báthory u. 17. (1987)

A Lámpagyújtó 100 milliós kikiáltási ára szinte felfoghatatlan, főleg úgy, hogy egyre többet gondolok a saját házunkra és legmerészebb álmaimban is csak a negyedét költöm el. Éppen ezért először fel se vettem a képet a kedvencek közé, de minél tovább nézegettem, annál jobban megszerettem a szabályos geometriai vonalak bonyolult rendszerét. Fehér László képe viszont éppen egyszerűségében tetszik, illetve a hiány miatt, ami elnyeli az embert. A Vegetációra lehet hogy írok egy mesét (nagy a szám), az Art deco nő pedig régi ismerős. Hiába láttam most először, mintha mindig is ismertem volna. Mácsai a nagy szerelem és a Báthory u. 17. című képben benne van minden, kukástól és dámástól, cinikusan, amit Mácsai képeiben szeretek.