Messze még az ég, de már közeledik

Régen voltam ilyen optimista, mint a válság szélén. A fiam ugyanis az éjszak hat órát aludt egyhuzamban, én abból kettőt, mert a szokásos négy óra alvás alatt karaktereket fűztem láncra, mégis vidáman és erősen ébredtem. Persze, a férjem nélkül idegroncs lennék, mert nem alvó pocokpofa mellett egyedül nehézkes lett volna lemenedzselni a reggeli zuhanyzást, készülődést és fejést. Természetesen a kölyök akkor aludt be, amikor odaértünk a gyerekorvoshoz és az én csendes-rendes gyerekem végigüvöltötte a várakozást, majd a vizsgálatot, majd a búcsúzást, de amint kiléptünk az ajtón, mintha elvágták volna a sírást. Bennem az aggodalmas anya csak akkor ébredt fel, amikor a 45 fokos lejtőn le kellett engednem a babakocsit (egyébként kb. 10 lépcsőt kellett volna cipelnem, de szeretném hangsúlyozni, hogy gyerekorvosnál voltam, ahova a gyerekek általában babakocsival érkeznek) és a "pallók" olyan messze voltak egymástól, hogy a babakocsi kerekei éppen csak a pallók belső szélein tántorogtak.

Azt hiszem, hogy ez is jellemző erre az országra, akárcsak a sorban állási kultúra hiánya, úgy csinálunk, mintha megoldanánk dolgokat, látszatra meg is oldjuk, csak használhatatlan. Egyébként tegnap óta azt tippelgetem, mikor lesz válság Magyarországon is. Vicces hallgatni a kommunikációkat, mind kormányzatit, mind egyebet, amelyek azt próbálják elhitetni, hogy Magyarországra (az erős és független államba) nem szivárog be a (csúnya) pénzügyi válság. A kormány garanciákat ad, hogy az emberek ne rohanjanak a pénzükért a bankba, a tőzsdei elemző a mélypontról beszél, amikor már érdemes vásárolni, befektetni. Mindez azonban időhúzás. Az emberek a bankba fognak rohanni, nem akarnak venni, inkább eladnának, hogy meghitelezett életük töredékét megtartsák. Elképzelhetetlenül nagy válság lesz. Az Index főoldalán már érezni hideg leheletét.