Életbevágó semmiség: a halhatatlanság inverze

Megdermedt gondolatok kopognak a fejemben. Mintha nem lennének. Mintha nem lennék. Aztán jön egy borzongató levél. Borzongató, mert gondolkodásra késztet, borzongató, mert felsejdíti a jövőt, borzongató, mert ott a hasonlóság rácsodálkozása, borzongató, mert műveletlennek érzem magam, de ez nem keserít, hanem lopom a morzsákat, borzongató, mert újra figyelek és észre se vettem, hogy eddig milyen kevéssé figyeltem. Borzongató, hogy mennyit használom ezt az idióta borzongató jelzőt. Megint az én jelzőim. Először kibaszottat akartam írni az idióta helyett, de még gépelés előtt kihúztam és átírtam. Szóban nem javítottam volna. Egyszerűen és szimplán kicsúszott volna.

A halhatatlanság inverze pedig...