Morzsás alma

Rengeteg almát kaptam, így arra gondoltam, egy életem, egy halálom, sütök morzsás almát. A művelet végén (megint) bizonyosságot nyert, hogy remekül kiegészítjük egymást a pasimmal. Amire én nem emlékszem, azt ő tartja fejben, amire viszont ő nem emlékszik, azt én. Közölte ugyanis, hogy én már csináltam ilyet és ő szereti. Én meg azért nem sütöttem már egy hete, mert úgy tudtam, nem szereti a fahéjjal kacérkodó, nem csokis süteményeket. (Megjegyzem, a múltkor a szilvás sütit, amit kaptunk, szintén megette, pedig ordított róla a fahéj.) Mindegy. Most akkor őszre és télre rendszeresítem a morzsás almát, tavasszal meg majd szintet ugrunk és lesz morzsás rebarbara is.

Én a sok gyümölcs, kevés morzsa elvet vallom. 70 dkg vékonyra szeletelt almát halmozok egy kivajazott tűzálló tál aljába. Egy edénybe 15 dkg kristálycukrot, 15 dkg lisztet és 10 dkg vajat összemorzsolok és az almára szórom. Végül addig sütöm, úgy 40 perc, egy óra, amíg a széle kicsit megég, mert ekkor az alma megpuhul és legalsó rétegénél a gyümölcscukor karamellizálódik, tetején a morzsa viszont jó ropogós. Almáspitébb hatása lesz, ha az almára őrölt fahéjat szórok, a morzsába pedig vaníliás cukrot keverek.