Én elmentem a vásárba fél pénzzel...

Enyhe kétségbeesés kínoz. Mindenki azt mondta, hogy a gyerekágyas időszak lesz a legnehezebb, utána viszont minden könnyebb lesz. Fenét. (Igen, elméletileg tart még a gyerekágyas időszak, mert arra hat hetet számolnak, de kuss, most nyavalygok.) Abba már beletörődtem, hogy a kölyök sózsák és minden porcikámban izomlázam a cipelésétől, de szuki pofa és napjában néhányszor hékalvó, szóval ez nem is igazi probléma. A fejfájás akkor kezdődik, amikor nem alszik, hanem nézelődik. Ugyanis az a fixa ideám, hogy nem tudom eléggé lekötni és az egy piros vízilovas csörgő ingerszegény környezet számára.

Ma felpakolt a család, hogy játékot vegyen a gyereknek. Lelkileg ziláltan indultam, mert nem volt sem határozott, sem remek-zseniálisnak ítélt elképzelésem, majd beütött a krach, mert az üzletekben sem jött meg az ihlet. Találtam viszont anorákot, ami az időjárás-előrejelzést figyelve végtelen bölcsességemet igazolja - igazából lusta vagyok és rühellem a bababoltokat, azért vettem meg, hogy ne kelljen néhány hét múlva újra végigjárnom -, és kiegyeztem egy csíkos zoknis egérben.

Mivel a gyerek alvással múlatta az időt, amíg az anyja nézelődött, így itthon szembesült az új jövevénnyel, akivel meg kell osztania a kiságyát. Az ismerkedés halk és elégedett eeeeeezéssel telt, egészen addig, amíg az éhség el nem hatalmasodott.