Metált bírod? (Kalandos napok)

Ha véletlenül tudom, hogy milyen nap van, akkor is időzavarban vagyok. Minap volt itt a védőnő. Holnap jön a védőnő. A védőnő hétfőnként jön. Úristen, eltelt egy hét? Másként repülnek a napok, mint régen, amikor még nem volt gyerekem. Akkor tevékenyen, esemény- és élménydúsan, most 4 órás szakaszokban, két etetés között alvásidőszakban. Az etetés ismétlődő sorminta és (bár jól tartom magam) általában etetésre kaparom össze magam, egyébként remek zombi vagyok. Nem fáj, nem bánom, nem tudom, mi kering a véredényeimben, de olyan békés és nyugodt vagyok, mint orgazmus után. Szóval bármilyen furcsa is ez az egyszerű lét, be kell vallanom, élvezem. Sőt, egyre többet csépelem a betűket hivatásszerűen. Kalandjaink is vannak bőséggel. Bojkottálok minden üzletet, ahova két lépcsőfoknál több lépcsőn lehet csak bejutni (komoly megtakarításaim lesznek, ha kitartok emelett), de azért találtunk üzletet (oh, oh, milyen meglepő, Next), ahol költöttünk némi pénzt. Aztán családostul (apa, anya, gyerek) elmentünk a nagyiékhoz, ahol a kölyök (megint) bemutatta, milyen a világ legjobb gyereke. Este pedig felfedeztem, hogy fényvisszaverő izét kell szerelnem a babakocsira, mert a gyerekre mégsem, anélkül viszont beleolvadunk a fővárosi maszlagba. Illetve az ágyam mellé készítettem azt a könyvet, amit a terhesség utolsó napjaiban kezdtem el olvasni, de még nem fejeztem be. (Igaz, még nem nyitottam ki, de már látom a fényt az alagút végén...)

A pasimmal nem szűntek meg a beszélgetéseink, de a tervezés, az amerikai foci és a politika mellett még mindig állandó és örvendetes hír, ha a gyerek szart és böfögött. A helyzet "javulására" csak az utal, hogy a gyerkőc egyre többet mosolyog, így most már azt is jegyezzük. Az utóbbi napokban csak azzal nehezíti meg a dolgunkat, hogy nagy szemekkel nézelődik, én meg törhetem a fejem, hogy milyen érdekes és inspiráló dolgokat mutassak neki.

Úgy veszem észre, hogy szereti, ha éneklek neki, viszont a Tavaszi szél vizet áraszt-on kívül csak a Kicsi vagyok én-t tudom és erős a gyanúm, hogy az utóbbitól nő úgy, mint a gomba, komolyan veszi az "Apámnál és anyámnál is nagyobb leszek én" illetve a "Mint a tüdő a fazékból, kidagadok én" sorokat. (Vajon hol kallódnak az általános iskolai énekkönyveim?) 26 napos gyermekem, feje búbjától a talápáig, kinyújtott lábakkal (hosszában) végigéri az Ikeás babakádat (kb. 65 cm) és reggel, kaja után ruhában 5030 g-mal mérlegelt. (Ruha nélkül, fürdés előtt pedig 4780-nal.) Követi a közeli mozgásokat és egyre akaratosabb. (Mint az anyja?)