Vágyakozás

Szeretnék egy piros talpú fekete tűsarkú cipőt és egy fűzős fekete bőrcipőt meg rengeteg ruhát, türkizkéket, lilát, zöldet, feketét, lenne kedvem venni magamnak. Nőcis lényem őrjöng. Halál a mackónadrágra.

Egyébként pedig mennék és nézném, hogyan sárgulnak a falevelek. Persze, szívem szerint a gyereket, a férjet és a fényképezőgépet sem hagynám otthon.

Meg mennék futni is. A parkban olyan sebesen tolom a babakocsit, mint a meszes, és annyira tetszik, hogy ismét normál sebességgel tudok haladni, hogy minden ötödik lépésnél lerúgom a babakocsi kerekét. (A négyórás kismamákat már megismerem, de még tartjuk a távolságot.)

Volt még ma az is, hogy azt mondtam, "vájunk a lecsóba", erről meg eszembe jutott, hogy én egyszer a bablevesbe csaptam bele. Papa mellett ültem a padon, mert a konyhaasztalnál a legjobb hely a papa mellett volt a padon és olyan nagyon magyaráztam és hadonásztam a kanállal, hogy véletlenül belecsaptam papa levesébe. Nem mellesleg a pad is csudapad volt. Az ülőkéjét fel lehetett hajtani és a mama ott tartotta a régi újságokat meg ott dunsztolta a lekvárokat és befőtteket.