Végtelen sikítás
moksha.hu
 


2008. szeptember 11., csütörtök

Mostanság

Egyre többet álmodozom egy saját házról (és egyre több ötlet gyűlik a lesz egy házunk füzetembe), de közben egyre állandóbbnak tűnik a mostani életünk a város közepén és a város felett. (Úgy tűnik, nagyon megtanultam a Mostot.) Ma, amikor a Szent István Parkban a gyerek levegőztetése címén rohangáltam, két fa között, kiláttam a Margit hídra, éppen áthaladt rajta egy négyeshatos, és hirtelen fejbe csapott a valóság, hogy pár lépésre vagyunk csak a dugótól (mert Budapest egyik legfőbb jellemzője a dugó) és a pezsgő élettől, nekem meg lassan összenő a fenekem a kanapéval. Tulajdonképpen nem is akarok menni sehova (dehogynem, csak azt várom, hogy a gyerek BCG oltása éles legyen), jobban mondva most éppen semmi konkrét tervem sincs, de kicsit frusztrál, hogy igazi kihívás babakocsival kólát venni, mert a három közeli bolt egyikébe se tudom betolni a babakocsit. Még jobban pedig az frusztrál, hogy tolom át a babakocsit a zebrán, a picsa pedig elénk kanyarodik, és nem áll meg, hanem átmegy előttünk.

Közben persze imádom az idei őszt, a napsütést, a hideg éjszakákat és az esőt. A Szent István Parkban nem csak az embergyerekek szokják a nagy betűs életet, hanem a verébgyerekek is. Ma legalább két tucat pelyhes verébgyerek randalírozott a puszpángnégyzetek között, persze, szigorú szülői felügyelettel.

A nyitott ablakon át, nem csak a hűvös esti levegő surran a szobába, hanem a házak között visszhangzó Nessun Dorma is. Mintha megállna az élet. A szemközti konyhában nem zörögnek az edények, nem hallatszik egyetlen éjszakai zaj sem, még a fiam is abbahagyja egy pillanatra a táplálkozást, megereszt egy félmosolyt, majd úgy harap a mellemre, mint kutya a koncra.

Egyre nő a kölyök állatrepertoárja. A pocok és a vércse után elsajátította a tücsök és a bogyó viselkedést, de ha a parkban ébred és nem kap azonnal kaját, akkor előadja az éhező gyermek műsort és sakálkodik. Szeretetét viszont azzal bizonyítja, hogy amikor a bejárati ajtóhoz érünk, elhallgat, nagy szemekkel nézelődik és kitartóan nyammogja az öklét. Egyébként még mindig tartom, hogy ő a világ legszebb és legjobb gyereke.

Zsombor ma 4300 g-mal mérlegelt. (Váltott karral ringatom, hogy szimmetrikusan izmosodjam.)

# 20:06 - budapest - csiribiri - vackor - Myreille



infinite scream

(c) 2002-2008 Myreille, Minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is.

www.freeblog.hu, a motor