Őrült kalandok

A kéthetes szülinapot úgy ünnepeltük, hogy anya elővette a hordozókendőt, igen, azt, amelyiket apa pár napja kinevetett, mert nem más, mint egy 5 méter hosszú anyagdarab, de legalább adnak hozzá megkötési útmutatót, beletekerte magát, meg kell hagyni, egészen ügyesen csinálta, és úgy pakolt bele engem, a kéthetest, hogy fel se ébredtem. Anya nem tud lassan menni, ezért kicsit rázkódtam, de a kilenc hónap alatt megszoktam, szóval nem volt gáz. Édeskettesben elrohantunk postára, boltba és zöldségeshez, mert hiába osztom be az idejét, nem tudom lebeszélni arról, hogy egyen, ráadásul észrevettem, mert fél szemmel akkor is figyelek, ha alszom, hogy mindig farkaséhes. Azért büszke vagyok anyára, mert a cekkerekkel és gyerekkel megpakolt ősanya képet kifinomult érzékkel törte meg az I'm not a plastic bag táskájával és vicces fülbevalójával.

Ui: E-nek nagyon köszönöm az augusztus 26-i újságokat!