Köményes-petrezselymes csirke

Borjúhús és alma hiányában nem tudtam megcsinálni egyik kedvenc kajámat, viszont nagyon vágytam a kömény és a tejszín íztalálkozására. Feltettem főni a rizst és közben megcsináltam a ragut. Egy kis fej vöröshagymát apróra vágtam, a csirkemellet (2 db filézett darabot) közepes kockákra vágtam. Némi olajon a hagymát és a csirkét elkezdtem sütni, megsóztam és rengeteg őrölt köménymagot szórtam rá. Legalább két teáskanálnyit. Sütöttem, sütöttem, majd amikor a csirkhús átsült, felöntöttem tejszínnel, újabb két teáskanálnyi köményt tettem hozzá, beforraltam, majd egy csokor apróra vágott petrezselymet kevertem hozzá és voliá, lehetett ebédelni.

Nem tudom, hogy mi ez a római kömény kattanásom mostanság. Gyerekkoromban nem kedveltem, ha éppen volt valamiben, megettem (általában tojáslevesben), de nem rajongtam értem, most pedig a kakukkfű és a bazsalikom mellett az egyik kedvenc fűszerem. Tudom, nem vagyok normális, mert a negyedik helyen a kapor áll.

A hentestől jöttem haza, amikor találkoztam a házmesternénivel és mivel eddig mindig elfelejtettem duplám megköszönni a múltkor kapott fügét, most megtettem. Rögtön berohant a lakásba és egy nagy zacskónyi fügével ajándékozott meg. Mert terem, itt Budapesten, és a családban csak ő és a férje szereti. Lassan úgy érezem, mintha ezer éve ismerne és mintha vidéken lennénk.

Anyutól pedig kaptam apró paradicsomot. Nem koktél, még egy rendes cseresznyénél is kisebb és imádom. Úgy eszem, mint a gyümölcsöt.