Némi pánik

Úristen, mindjárt szülök, eszméltem ma reggel, de nem magától a szüléstől ijedtem meg, azt valahogy fatalista hozzáállással várom, hanem attól, hogy addig már csak kb. egy hónap (azaz négy hét) áll előttem. Ezernyi tervem/tennivalóm van és ez a hét is úgy repült el, mintha csak egy nap lett volna. Még szerencse, hogy volt benne kedves robot, komoly doktor bácsi (aki komoly utasításokat adott arra nézve, hogy mikor kell a kórházba rohannom, illetve naponta számolnom kell a gyerek mocorgásait, szóval nagyon komolyan éreztette, ez már nem játék, hanem komoly dolog, ettől én kissé be is pánikoltam), barátnőzés, habos kakaó, takarítás, olaszos reggelivel kísért sok séta, képnézegetős-utazás meg diós csirke petrezselymes rizzsel.

Jelentem babaruhát nem vettem, a gyerekszobát csinosítottam (a függönyt még mindig nem varrtam meg) és egyre jobban frusztrál, hogy a gyereknek még nincs babakönyve, viszont a neki vásárolt könyveket, amelyeket majd 6-7 év múlva tud olvasgatni, már a szobájába pakoltam.