A henteslegény hibája

Megmagyarázom. Az úgy volt, hogy lementem a közértbe (pestiesedem) paprikát, paradicsompürét és darált húst venni, mert ez kell a töltött paprikához. (Meg még néhány apróság, de ezek voltak itthon.) Direkt korán mentem, mert a nap további részét felpolcolt lábbal terveztem eltölteni. Kedvenc hentesem viszont nyaral, így második körben el kellett mennem az utca végéig. Ha már ott jártam, akkor befizettem a telefonszámlámat. És ha már ott jártam, benéztem a kedvec üzletembe, a Nextbe. A Nextbe mindig bemegyek, végignézem a gyerekruhákat és semmit sem veszek, mert drága. Most viszont óriási leárazásba futottam bele (csak most, csak ma), tényleg féláron árulták a cuccokat. (Ennyit a szent elhatározásról, hogy jó ideig nem veszek gyerekruhát.) Egyetlen szerencsém volt, hogy kevés pénzmaggal indultam el, különben a kölyök 10 éves koráig beszereztem volna az egész ruhatárát. (A Nextben az a jó, hogy jó minőségű ruhákat árulnak és nem részrehajlóak a kiscsajok irányában, no meg vannak majmos ruháik.) Én még szerényen adtam elő, mert végül egy őszi overál jelleggű valamivel, 3 rugdalózóval és 3 hosszú ujjú pólóval távoztam. (Volt aki szó szerint óriási doboznyi ruhát vett. Csak szólók.)

A pasim nem osztozott lelkesedésemben, hanem egyszerűen kiröhögött, majd felhívta a figyelmemet arra, hogy a Maslow-piramis alján nem a gyerekruha, hanem a kaja szerepel, végül pedig valódi aggodalommal a hangjában megkérdezte, hogy ugye vettem húst is. (Vettem hát, sőt vettem a kedvenc csokijából is, mert én ilyen rendes feleség vagyok.)