Cipő, gyerekruha, villamos - furcsa dolgok

Mikor máskor, mint amikor a lábaim feltűnés nélkül szerepelhetnének egy elefántláb-szépségversenyen, jön szembe, ráadásul 60 %-os leárazon, egy nagyon-nagyon szép cipő. Kicsit küzdeni kellett, de fel tudtam próbálni, majd meg is vettem. Nem csak szép - szerintem szép, kuss -, de hihetetlenül frankó a talprésze. Anya úgy kommentálta a cipővásárlást, hogy jó lesz a gyereket sétáltatni. Bár dolgozni indultam, végül tovább bűnöztem. Minden fogadkozásom ellenére a kölyöknek is vettem ruhákat, ugyanis a Zarában nagy-nagy leárazás támadt rám orvul.

Nagyon furcsa eset esett meg. Álltam a villamoson. Sokszor átadják a helyet, de előfordul, hogy mégsem, ilyenkor jól megkapaszkodom és kész. A villamoson egyébként nem voltak sokan és egyszer csak egy hatvanas hölgy, ő is állt, megszólította az előtte ülő kb. 20 éves kölyköt: Elnézést, átadná a helyét a kismamának, aki ott áll? A fiú felpattant, én pedig nagyon zavarba jöttem.