Neil Gaiman: Sosehol

"Richard újabb bejegyzést tett képzeletbeli naplójába. Kedves Naplóm! Ma túléltem egy sétát a magasban, egy halálos csókot és egy leckét a rugdosásról. Most éppen egy labirintusban bolyongok egy elmegeteg szemétládával, aki feltámadt a halálból, meg egy testőrrl, akiről kiderült, hogy... a testőr ellentéte. Annyira nem vagyok a helyzet magaslatán, hogy az már... Erre nem talált metaforát." (Neil Gaiman: Sosehol)

Utálattal vegyes imádattal szeretem az ilyen könyveket. Imádom olvasni, imádok belemerülni a történetbe, de utálom, hogy minden oldallal egyre kevesebb marad belőle. A végső agylövés viszont az, hogy éhesen falom a betűket és az oldalakat.

Félve, de izgatottan kezdtem fejben listát írni, hogy a nagy és szép könyvespolcomról (ami akkora majd lesz), a kölykök melyik könyveket vegyék le és olvassák el mindenképpen. Gaiman minden könyve rajta van a "gyerekeim remélem elolvassák" listán. (Jut eszembe, az Amerikai isteneket meg kell vennem magamnak és nekik.)