A második legjobb, ami egy karajjal történhet

Az első legjobb, ami egy karajjal történhet, hogy rántott húsként végzi a tányéromon és nem nekem kell panírozni és kisütni.

Miután pasim legnagyobb bánatára elrontottam a csoki süteményt, ugyanis én botor, friss, magozott meggyet is szórtam bele - de azért elfogyott -, a hússal ismét visszakerültem a drága hitves státuszba. A karajt felszeleteltem, kővel kicsit megpuhítottam - klopfolóm (potyolóm) még mindig nincs vagy ha van, akkor egyszerűen nem veszek róla tudomást -, majd mustáros, vöröshagymás, olajos pácba pihentettem egy éjszakán át. Ebéd előtt másfél órával egy újabb fej vöröshagymát karikáztam fel és tettem egy tűzálló tál aljára. Erre jöttek a húsok az összes páccuccal együtt, só, bors, majd négy evőkanál mézből és két evőkanál mustárból készített lötty. Sütöttem először letakarva, majd csak úgy, amíg szépszínű lett.