Szilárd elhatározásaim múló emléke

Már terhességem előtt elhatároztam, hogyha nem muszáj, azaz nem rémisztenek halálra valamilyen eredménnyel, akkor a sokdés ultrahangot kihagyom. Péntek délutánig következetes voltam, de akkor az egyik munka kapcsán, elém került egy "maszek" rendelő telefonszáma (első jel), majd rövid telefonos egyeztetés után, időpontot kaptam mára (második jel). A rendelőben olyan kedvesek voltak hozzám, hogy azonnal zavarba is jöttem, a kölyök pedig már most hozza akaratos formáját, mert a vizsgálat előtt és után vidáman mocorgott, a vizsgálat idején viszont alvást szimulált, sőt fejét egészen a "gerincembe" furta, illetve a kezei és a köldökzsinór mögé bújt, biztos, ami biztos.

Gyönyörű kiskölyök.

A mai vizsgálati eredmények szerint, koponyavégű hosszfekvésű, 67 mm a combcsontja és a biometriai adatok szerint 33 hetes és 5 napos, becsült súlya 2215 g. A pasim lánya meg is jegyezte: "milyen jó, hogy van egy héthónapos öcsém", illetve megint azért könyörgött, hogy nyári gyereket szüljek, mert őszinek lenni szivás, és az augusztus vége is szivás, mert akkor szülinapjára tankönyvcsomagot kap majd.

Teljesen az én fiam, a dvd felvétel nyitóképén a fütyköse látható igen egyértelműen.

A sokdés képeken nem annyira az arcvonásaira volt kiváncsi, persze, nem is mutatta, hanem a lábára. Jó tudni, hogy mivel rúgja szét az oldalam. A lába is gyönyörű. A pasim szerint olyan, mint az enyém, már most látszik, hogy baltás. (Életem férfijainak meggyőződése, hogy baltával vágták lábujjaimat szabályosra.) A gyerek viszont akkor jár igazán rosszul, ha az én orromat örökli.