| |
2008. június 20., péntek
|
Önálló, erős én, mruhaha
Nincs mese, a barátnőim kinevetnek, amikor felvetem, hogy egy-két hét múlva már jobban állok idővel, és akkor befejezem a fészekrakós nagytakarítást és a madonnás állapotosságnak, az olvasásnak valamint az ígérgetett találkozóknak adom át magam. Tulajdonképpen igazuk van, mert május óta ezzel biztatom őket is és magamat is. Bár unatkozásról ábrándozom, élvezem, hogy ennyi tennivalóm akad és úgy tűnik a kölyök is szereti, csak az a baj, hogy fürgeségem a múlté, nagy terpeszben hajolok le, mint a zsiráf, a gyaloglás úgy fáraszt, mint az életben soha, és használhatatlan vagyok, ha nem aludtam 9 órát. Tegnap elindítottam egy mosást, leültem megnézni a német-portugál meccs hátralévő 60 percét, de két percen belül aludtam. Valamikor elbotorkáltam wc-re, majd onnan a hálószobába, útközben pedig megkértem a pasimat, hogy teregessen ki. Leginkább egy lámpához vagyok hasonlatos. Ha felkapcsolnak, égek nagyon, ha lekapcsolnak, mozdulni is képtelen vagyok. Sanda gyanúm, hogy a kapcsoló a kölyök kezében van.
|
#
09:09 -
szőke nő -
Myreille
|
|
|
