A pasim egy hős

Megvettük a kiságyat. A menet nem volt ilyen egyszerű, bár már hónapok óta tudom, hogy melyik kiságyat szeretném. Természetesen másikat választottunk, amely az elmúlt hónapokban az "esélyes még" bilétát viselte. A sárga-két áruház raktárkészlete szerint volt a kiválaszott kiságyból, viszont a raktárpolc üres volt. A pasim először nem akart átmenni a másik áruházba, de végül minden rábeszélés nélkül meggondolta magát és Budapest egyik végéből átautóztunk a másikba, és hazafuvaroztunk egy halom gyerekcuccot. Mert ha már ott járunk, akkor vettünk ezt-azt. Mindezek után, némi kérlelést követően, össze is szerelte a kiságyat, én meg megnyugodtam, hogy egyetlen alkatrész sem hiányzott, sőt idegesítő természetemnek köszönhetően még a hálószobát is átrendeztük.

Este főpróbát tartottunk. A hálószobában hárman aludtunk. A pasim, én és a kiságy. Rendes anyajelöltként három óránként keltem (és botorkáltam félkómásan a vécére).