Harc a férjemért

Nem szeretem a paprikáskrumplit, nyilatkoztatta ki a férjem, majd még valamilyen negatív összefüggést feltárt a főzőkolbász és a paprikáskrumpli viszonyáról. Egy életem, egy halálom, gondoltam, a pasim imádni fog engem is és a paprikáskrumplimat is. Először komoly érzelmi zsarolással remek kolbászt szereztem a hentestől. Igazi, ízes, füstölt parasztkolbászt, majd a zöldségesnél vettem epret (de ez nem kellett a kajához, hanem desszertnek szántam), friss főzőhagymát, újkrumplit (kb. 80 dkg), paprikát és paradicsomot (egyet-egyet). Két közepes fej hagymát megdinszteltem, majd hozzáadtam a kolbászkarikákat és a felkockázott paprikát és paradicsomot. Megszórtam pirospaprikával, kevertem rajta egyet, majd hozzátettem a nagyobb kockára vágott újkrumplit. Annyi vízzel öntöttem fel, hogy éppen ellepje az egészet. Megsóztam és főztem, főztem, főztem. Szerintem addig kell főzni a paprikáskrumplit, ameddig kicsit lekap. Ettől kezdve jobban kell figyelni és gyakrabban kevergetni. Kenyér nem is kell mellé, de uborka mindenképpen.

Ui: Megfőztem, ebédeltem, majd elmentem csavarogni, amikor este hazaértem, a folyosón remek paprikáskrumpli illat volt. Már előre örültem, hogy végre tőlünk jön ez az isteni illat és majd benevezek egy éjféli kajálásra. Nagyokat nyeltem, de a lábas üres volt. A pasim mindet megette... Szerintem szereti a paprikáskrumplit.