Célegyenes és a meg nem tett tettek

Reggel gratulált az okos könyvem, hogy a 26. héttel megkezdtem az utolsó trimesztert. Na bravó! Még csak most maradtam úgy és már vége is? Mindezen felbuzdulva plusz kényszeres tavaszi nagytakarítás plusz fészekrakó ösztön, vagy mifene, egész nap takarítottam, bár legszívesebben egy jó könyvvel a kanapén heverésztem volna. Mindegy. Egyre katonásabb a rend és az ablakokban ládányi virágoskertek várják a nyarat. A kölyöknek is csináltam egyet, színes petuniákból, remélem, szeretni fogja.

Tegnap szülinapi kerti partyba voltam hivatalos a Normafához. Bár összeszedtem magam, de legszívesebben lefeküdtem volna az egyik napfoltra kirakott pléden és aludtam volna. A levegő tiszta volt és üdítő a finom virágillattal. Egyre jobban vágyódom vissza, falura.

Este persze az édes pesti létben merültünk el A-val. Beültünk a Grissinibe, ahol félig zártkörű rendezvény volt, amiről mi nem tudtunk, és egyszerre voltunk betolakodók és kiemelt vendégek. Bruschettát ettünk sok paradicsommal, Edith Piaf énekelt és megbeszéltük az élet fontos dolgait. Nem terveztük előre, egyszerűen csak így alakult.