Egy hétfő margójára

Megint ott tartunk, hogy én a palló, ő meg ugrál. Ilyen ő, ezért hívják Sorsnak, egyesek Végzetnek, mások pedig egyszerűen Istennek. Én egyszerűen Univerzumnak. Megmér, kimér, megfeszít. Elkeserít és dacossá tesz. Próbára tesz. Fájdalmasan. Merre visz az utad, kicsi lány? Mi célja életednek? Miért élsz? Mennyiért adod (f)el álmaidat és lelkedet?

21 gramm. Nincs egy uncia. Egy jó kofa alkudozik, te meg, kicsi lány, csak bőgsz az éjszakában.

Éppen itt az ideje, hogy csónakot hajtogassak kívánságokkal. Az egyetlen majdnem megvalósult tavalyit újra írom, pontosítom. Amit jól kértem jól megkaptam, amit rosszul kértem, rosszul kaptam meg. Így megy ez.

És a legrosszabb pillanatban az a legjobb, hogy az árva, vízbe dobott kiskutyának feltűnik az anyja és szeretetével szárazra törölgeti.