Temető

Számomra - Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége óta - a városnézés elmaradhatatlan része a temetői séta. Nézegetem a sírokat, a neveket, a dátumokat és a asszonyokat, akik egy-egy sír körül serénykednek. Mindig nők hordják a vizet, férfiakat nagyon ritkán látok, viszont a kút mellett a kannákat biztos pontként rendszeresen megtalálom. Vasárnap a zsebkendőnyi mošćenicei temetőben csendesebb voltam, mint általában. Minden név mellett volt egy fénykép és az apró falu történelme megelevenedett. Az egyik családi síremléken legfelül Giuseppe és Giuseppina neve szerepelt 1890-es születési dátummal, majd ahogy közeledtünk a jelenhez Draganok, Zlatkok és Denisek követték. Minden síron a csokor művirág mellett volt egy csokor friss virág is. Egy néni rám köszönt és én vissza, de (véletlenül) olyan helyes kisejtéssel, ami után bármelyik eladó folyamatosan beszélt hozzám horvátul.