Megint egy beteljesül álommal több

Lett egy kis színem. Itt-ott vörösbe hajló piros, máshol egészséges barna, a szemem világítóan kék, a hajam kiszőkült. Csütrötök reggel elindultunk Rovinjba és ott töltöttünk két napot. Két nyári napot május elején. A nap ragyogott, letüdőztük a tengerillatot, sétáltunk az óvárosban, felmásztunk a templomtorony harangjaihoz, olvastunk a tengerparton, én kötöttem is, finomakat ettünk, mindenféle tengeri izét és friss epret, ugráltam sziklákon, fényképeztem sokat, gyíkokat, sirályokat és virágokat meg mindenféle szépséget. Naplementét is. Az óváros lábánál ültünk, egy nagy fehér sziklán és megvártuk, amíg besötétedik, majd annyira beszélgettünk, hogy elvétettük az egyszerű utat a szállásig, de el nem tévedtünk. Ma reggel átszeltük az isztriai-félszigetet, mesebeli erdőkön és mezőkön át vezetett útunk, majd Plomintól autóztunk Rijekáig. Megálltunk Mošćeniceben, igazi meseváros, és Mošćenička Draganban. Semmi kedvünk sem volt hazajönni, de jó, otthon illatú a kispárna. Szeretem.

Rovinj

Mošćenice

Hello tenger! Hello kispárna!