Drágám, megnyerted a lottó ötöst, vágd fel az ereidet

Három nap telt el. A jégkorong vasárnap óta a nemzeti öntudat szívecsücske. Most már úgy beszélünk, hogy a fiúk meg a mieink bejutottak a legjobb 16 közé és ilyen nem volt hetven éve. Neveket és arcokat memorizálunk. Sokan eddig azt se tudták, hogy létezik magyar jégkorongválogatott, bezzeg a foci, de annak a pár elhivatott embernek a sikerét rögtön valami közös nagy érdemként emlegetik. Közben a múlt agyonhallgatott homályába veszik, hogy a mi nagyszerű fiaink milyen körülmények között, milyen pályákon, mennyire kevés pénzből jutottak el ide és mennyire nagyszerű emberek. Ehelyett mi esik ki a Magyar Sportújságírás Szentembere szájából, miközben repi foteljában a jövőről elmélkedik? Egyenesen egy Kár. Mert kár volt bekerülni a legjobbak közé, ahol majd jól elkalapálnak minket. Jó lett volna nekünk a B csoport, ahol nagy sikereink lehetnének, nem az A, ahol nehéz helyzetben leszünk. Sajnos, senki sem kérdez vissza, hogy ugye eddig olyan nagyon kényelmes helyzetben voltak a jégkorongozók, kedves Magyar Sportújságírás Szentembere, és te is csak azért vagy még a újságírás házatáján, mert apád vitte valamire.

Így megy ez nálunk. Pezseg az optimizmus meg a hülyeség. A kulturális tárca most éppen arra tett javaslatot, hogy internet-adó mellett 0,8 százalékos kulturális járulékot vessék ki a szőnyegek, a felsőruházat, a férfiöltöny, a női kosztüm, az ing, a blúz, de még a nyakkendő, a csokornyakkendő és a kravátli után is. És ebből az NKA majd kulturális projektecet támogat, olyanokat, mint a Taxidermia, a Fekete Kefe (amiről rendezője azt mondta, hogy nem szól semmiről) és hasonló szarságokat.