| |
2008. április 18., péntek
|
A hét gondolatai 1267 karakterben
Amikor nagyon komoly, igazán felnőttes dolgokat művelünk, és kapcsolatunkban ugyanazokat a mintákat vélem felfedezni, amelyeket gyerekkoromban láttam egy kirepedt sarok, egy megfázás vagy egy fájó, begyulladt fog kapcsán, halálosan megijedek. Akkor nem is én vagyok, nem is én mondom azokat az aggódó mondatokat, hanem valaki más, aki elrabolta a testem, aki elrabolta a gondolataimat a józan eszemmel együtt. Idegen vagyok és idegen a kapcsolatunk. Valaki más vagyok, akinek valaki másnak a férje válaszol. Szerencsére egy pillanattal később megtörik az átok, és minden visszazökken a normális kerékvágásba. Bolondozunk, grimaszolunk, csücsörítünk, csókolózunk, játszunk. Ne szuszogj a fülembe! Megint el tudom hinni, hogy hosszú ideig fogunk ilyen boldogan élni. Ilyen bolondul. Aztán van olyan, amikor Pupa elkeseredik, mint egy kisfiú karácsony este, ha nincs meg a csodavasút egyik alapfelszerelése, mert egy részeges munkás slendriánul dolgozott, és akkor Bogyó szíve majdnem működésképtelenségig szorul össze, de hirtelen megszállja valami erő és addig nem nyugszik, amíg meg nem menti Pupa kedvét. Bogyó nem tud boldog lenni, ha Pupa nem boldog. Ez is ilyen szerelem dolog. Néha kivételes szerencsének tűnik, néha csodának, de önkarcsípés után sem tűnik el.
|
#
22:15 -
átlátszó emberek -
Myreille
|
|
|
