Temetés

A temető kapujában úgy nyiltak ki a könnycsatornáim, mintha valaki megnyitotta volna, de a legfájdalmasabb mégis a fejfa látványa volt, rajta nagyapám neve. Az aprócska koporsó egy fémtálcán állt és én nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy régen a győzteseket emelték pajzsra és ez talán most sincs másként.

Nem vittem koszorút, mégis nagyon sok volt és a sír roskadozott alattuk. Ez is egy megdönthetetlen hagyomány.

Kedvenc virágaimból köttettem csokrot. Hófehér kála, frézia és apró fejű gerberából. Azt hiszem, remélem, hogy ebből is hagyomány lesz. Saját bejáratú rítus.