Szerda (ez egy ilyen szerda)

"Mint a söréttel lőtt törpeharcsát apportírozó magyar vizsla a vizet, úgy rázzuk le magunkról a turáni átkot, akárki meglássa, véget vetünk most már az évszázados szenvedéssorozatnak, kompország kiköt végre, konkrétan Kánaán vagy Eldorádó partjainál (ezt még nem tudtam eldönteni), az immáron egységes nemzet csillaga újra felragyog, és ha a világ legtehetségesebb népe ebben az eksztatikus egységben megindul, akkor ki állíthatná meg?" (nol.hu Uj Péter: A dominó első lépése)

"Itt állunk két év elkapkodott reformkísérlet után. Tudjuk az Őszödiből: hét lakat alatt, rohammunkában készültek a reformtervek, nehogy kiszivárogjon valami. Meg is lett az eredménye. Az egyetlen siker talán, hogy az ország értelmesebb fele felfogott annyit, muszáj lesz mozdulni. Akárhogy hívják a miniszterelnököt.

Hívják akár Orbán Viktornak vagy Navracsics Tibornak, felőlem. Nem számít, nem színház ez, és nem lokál. És akkor mi lesz? Mire készüljek 2010-ben? Megyünk a Bakonyba kincset ásni? Varázsolunk, baszod? Vagy mindent lottóból fizetünk most már?

Egy lépést sem láttak előre. Ebben az egy győzelemben sem látták meg a felelősséget és a lehetőséget. Abban a pillanatban, amikor előkerült a kérdés, hogy mennyi az annyi, szégyenletesen leszerepeltek.

Mátyás királynál – így tartja a legenda – jelentkezett egyszer egy szélhámos, aki azt állította, ő szalmából kenyeret tud csinálni. Több se kellett az igazságos királynak, tömlöcbe vetette az alkimistát, és utánadobott egy zsák szalmát. Jövő héten beszéljünk – üzente a király.

És ezek nekünk akarnak nagyobb kenyeret sütni. Ennyi ésszel." (Tóta W. Árpád: Dömdödöm)