A Spiderwick krónikák

Herótom van a Harry Potter klónoktól és A Gyűrűk Ura utánérzésektől. Persze, tudom, hogy meséből sohasem elég, és újat hozni a tündérek és mumusok világába szinte lehetetlen - habár Neil Gaiman Amerikai istenek című könyvét azért érdemes lenne átlapozni annak, aki fantasyra adja a fejét -, viszont A Spiderwick krónikák (The Spiderwick Chronicles) sokkal jobb, mint amire számítottam. A történet nem bonyolult, de legalább könnyű, kellemes, látványos és olykor vicces is. A méz és a paradicsomszósz leleményes "felhasználásáért" emelem kalapom a szerző előtt, igaz, már akkor megszerettem a filmet, amikor megtudtam, hogy öt vékony kötetecskéből egy filmet csináltak, nem pedig végtelen filmfolyamot.

Most már ilyenek lesznek a mesék és ez szomorú: Az anya nem azért költözik új házba három gyermekével, mert apjuk hősi halált halt vagy nemes cél érdekében nyakába vette a világot, hanem mert az apa összeköltözött a egy másik nővel. Még szerencse, hogy a tündérekben lehet bízni.