Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Ugyanúgy végigbőgtem a könyvet is, mint a filmet, és a könyv, ugyanolyan jó, mint a film. Legalábbis nálam ez a sorrend, egyébként pedig megint az a ritka eset fordult elő, hogy a film ugyanolyan jó, mint az eredeti könyv. Tehát Khaled Hosseini írón kívül nagy piros pontot érdemel David Benioff forgatókönyvíró is.

Lassan haladtam a könyvvel, mert mostanság nagyon sokat alszom, békávézás közben pedig nem tudtam olvasni, mert folyton csorogtak a könnyeim és igen nagy feltűnést keltettem, amint ülök a tömegben, kezemben a könyv, és csorognak a könnyeim. A könyvben és a filmben két kedvenc "jelenetem" van, legalábbis most, mindkettőt bejelöltem.

"A gyerekek nem kifestőkönyek. Nem lehet olyan színűvé változtatni őket, amilyenre akarjuk."

"- Előbb ennék földet - mondta felháborodott arckifejezéssel.
- Tényleg? Megtennéd?
Zavarodott pillantást vetett rám.
- Mit tennék meg?
- Ennél földet, ha én mondanám neked?
[...]
- Ha megkérnél rá, megtenném - szólalt meg végül, egyenesen a szemembe nézve. Lesütöttem tekintetemet. A mai napig nehezemre esik belenézni azok szemébe, akik olyan komolyan gondolják minden egyes szavukat, mint Haszan. - De kíváncsi vagyok - tette hozzá -, kérnél tőlem valaha is ilyesmit, Amir aga? - Ilyen egyszerűen visszavágott, most ő volt felül. Ha én játszani akartam vele, próbára tenni a hűségét, akkor ő is játszik egy kicsit velem, próbára teszi a tisztességemet."