Szivárvány

Sohasem fogom összeírni azokat a dolgokat, amelyekért nem haragszom, nem vagyok dühös, amelyekkel hiába békültem meg, mégiscsak fájnak. Egyszerűen csak fájnak. Hiába vagyok megértőbb, hiába vagyok idősebb és bölcsebb - mert igaza van az öregeknek, az idő mindig árnyalja a dühöt, és az elkeseredést, és az idő múlásával könnyebb megérteni és elfogandni mások szavait és tetteit -, a fájdalom ettől nem szűnik. Elég egy apró szó, egy mozdulat vagy egy emlék és darabjaimra hullok, mint fehér napfény az esőben, de belőlem nem szivárvány lesz, csak bőgőmasina. Ilyenkor nem a tehetetlen düh vagy a harag árasztja apadatlanul a könnyeimet, hanem a fájdalom.