I'm Not A Plastic Bag és Pecorino

Imádom a férjem! Mindig, de most még jobban és ugrálva. Pár napja mondogatja, hogy jó és szupertitkos meglepetése van számomra. Ma jött a postás és pakkot hozott neki. Aztán kiderült, hogy nekem. Tádám!

Rendelt nekem egy eredeti (!) Anya Hindmarch "I'm Not A Plastic Bag" táskát. Olyat, amilyet Londonban a Sainsbury's-be árultak, azaz kéket. Juhé! Pont ilyet szerettem volna. Amikor megláttam a táskát, azonnal a nyakába ugrottam, majd levert a víz, hogy csillió forintot költött az én hülyeségemre. Szép rózsaszín eredetiséget igazoló papírok is voltak hozzá... Némi tippelés és egyeztetés után, még büszkébb lettem rá, mert nagyon jó üzletet csinált és én önfeledten örülhettem. Táncoltam és ugráltam néhány kört. Majd' kirepedt a szívem a szeretettől, amikor megjegyezte, hogy ebbe pakolhatom a kismama jógás cuccaimat és a koboldszeme csak  úgy csillogott.

És akkor arról még nem is meséltem, hogy reggel elvitt a Culinarisba, ahol szicíliai Pecorinot, olívás kenyeret és rucolamagot vételeztem a goudás csiga és a kedvenc csokis párnája mellé.