Iain M. Banks: A játékmester

A tizenharmadik történet után valami konkrét könyvre vágytam. Úgy gondoltam, hogy A  darázsgyár alapján Banks jó lesz nekem és karácsony táján R említette, hogy szerinte nekem tetszene A játékmester, így amikor a könyvesboltban elém ugrott (mármint a könyv, nem pedig R), nem tiltakoztam.

Tudom, kicsit bolond vagyok, de az én fejemben a konkrét és a sci-fi valahogy összekapcsolódik.

Banksben most sem csalódtam, kezdem nagyon megszeretni a fickót. Izgalmasan szövi a cselekményt, következetes, kihagyja a felesleges sallangokat és az utolsó oldalakra tartogat egy olyan csavart, amitől az olvasó, azaz én, tátott szájjal bámul. A játékmester az első mondattól az utolsóig imádtam.