Papírsárkányok

Gyakran megesik, hogy nem tudom megmagyarázni, hogy mit miért szeretnék, de határozottan és pontosan érzem, mit akarok csinálni. Igen, ilyenkor hat lóval se lehet eltántorítnai, és nem afféle női megérzésről van szó, hanem bizonyosságról. Ezzel a határozottsággal akartam megnézni a Papírsárkányok (The Kite Runner) című filmet is. Jó szokásom szerint sajtókönyvet előtte nem olvastam, hanem a film végére állt össze minden apró részlet, ami engem eddig a filmig elvezetett.

A filmet szinte végigbőgtem, olyan szép, és nem győztem mély levegőket venni, nehogy kiszakadjon belőlem az a sok kavargó érzelem. Legszívesebben azonnal újra megnéztem volna.

Még film közben elhatároztam, hogy elolvasom a könyvet, de már a stáblista úszott a vásznon, amikor bevillant. Nekem ez a könyv megvan. A felső polc ötödik vagy hatodik könyve. Évek óta ott áll és arra vár, hogy elolvassam. Szinte minden könyv után eszembe jutott, hogy lehetne a következő, de valahogy mindig voltak csábítóbb könyvek...

Akitől kaptam, annyit modott, hogy ő végigbőgte és az utóbbi évek egyik legjobb könyve. Emiatt a mondat miatt ragadt meg a fejemben, hogy a Papírsárkányok jó dolog, ragaszkodni kell hozzá. Látni kell. Olvasni kell.