Kifejezetten gonosz beszólás?

A nagy csendben fontos döntéseket hozok, bár talán helyesebb, ha azt mondom, hogy fontos döntések adódnak. Mert ugye eljutok valahova, keletkezik egy helyzet és vagyok én meg a 24 óra, a 36 órához nem vagyok elég oroszlán, tehát döntenem kell. Az eszem és a szívem már régen nem harcol, így a döntések könnyűek. Nem kérdés, merre akarok menni. Nem gondolkodom, hogy jól teszem vagy sem, tudom, hogy csak ez az én utam. Olyan magabiztos vagyok, hogy csak a pasimmal beszélem meg a dolgot, hiszen döntésem őt is érinti, a többi úgyis alakul.

Nem viselem jól, ha valamelyik barátom megkérdezi, hogy lehet-e egy kifejezetten gonosz beszólása. De megfeszítem magam és páncélban várom a beszólást. Nyugtatom magam, hogy kellenek ezek a figyelmeztetések, még akkor is ha fájnak, ha igazságtalannak érzem. Kell akkor is, ha ő téved, kell akkor is, ha én tévedek. Megbeszélem magammal, hogy semmi sértődés, inkább megrágom a hallottakat, aztán átgondolom, mérlegelek...

Az viszont vicces és léleksimogató, amikor a "gonosz" beszólás nyersen, egyetlen mondatba fogalmazza meg, amit a múlt héten eldöntöttem.