Ébredő város

Igazi városi puhány lett belőlem, aki kilencnél korábban ritkán dugja ki az orrát a lakásból. Éppen ezért az újdonság erejével hatott, hogy hétkor a villamoshoz szaporáztam. A Jászain jártam, amikor lekapcsolt a közvilágítás. Egy-két ember kutyát sétáltatott. A kukás autó kattogott és berregett. Jó munkásemberek az utcát söpörgették. És akármit ír Szily, a galamboknak nem volt madárformájuk.

Elmentem Culinarisba, vettem gaudás csigát és vörösáfonya-málna itókát, elsétáltam az Operához, ahol randiztam a férjemmel. A reggeli séta tökéletes aláfestője volt a szatyromból áradó sült tészta illata.

A Culinaris újabb jó pontokat szerzett nálam. Történt ugyanis, hogy előhalásztam a szatyrot a táskámból - mindig van nálam, én így védem a környezetet -, és a bácsi a legtermészetesebb mozudlattal elvette és belepakolta, amit vásároltam.

Ilyenkor mindig felrémlik előttem a régi (talán békebeli) Budapest, amikor kis boltokbban ízig-vérig kereskedő tulajok álltak a pultban.