Ebből az évből még egy nap hátravan

2007 úgy búcsúzik, amilyen volt. A mátraderecskei kirándulás előtt elengedett csizmámon az egyik varrás és szétment a télikabátom cipzára. Rögtön ezután vettem lottót, mert ha az Univerzum az egyensúlyra törekszik - mi másra törekedhetne -, akkor mindenképpen jár nekem egy kis szerencse is. Velem lehet üzltelni és csak kétszer borultam ki, miközben télikabátot vadásztam magamnak. Harmadjára találtam egy síkabátot. Igaz, hogy síelni nem tudok, de (már a kabátválasztásból látszik, hogy) igen komolyan elhatároztam, én is beszállok a hüttés kalandokba.

A Mátra csudaszép. Minden, a talaj, a fák ágai, a fákon maradt levelek, a kerítés, minden hófehér. Valaki jókedvében prorcukorral szórta be a tájat, csak az aszfaltút kanyargott nedvesen, feketén. Mára a budai hegyekre is jutott a porcukorból.

Megcsináltam a quesadillast, igaz feljavítottam vékonyra vágott sonkával és most már kóstolás után állíthatom, hogy hibátlan. Az év utolsó napjaira serény takarítást, némi munkát, nagy alvásokat és sok olvasást terveztem. Alvással jól állok, olvasással szintén, a többiről pedig inkább ne beszéljünk...